Ircsi

Szétcsúszva, mámorban

 

Eső áztatta utcaköveken

Fény járja táncát éji színpadon;

Szobánkba lépve, ruhám ledobva,

Másik életem végre kint hagyom.

 

Lehet, hogy egy perverz mocsok lettem

Mert bimbót váró virággal tettem,

De el tudok számolni magammal,

Nem gondolok magamra haraggal.

Amit érzek, bűntelen és tiszta,

Nem csinálnám soha-soha vissza.

Friss emlékek kavarognak bennem

S le kell írnom, ezt most meg kell tennem.

Csakhogy szorítanak a mondatok

S nélkülük tán könnyebben mondhatok

Mindent, amit akarok mondani,

Mert szavaim a nyelvtan foglyai.

Legjobb, ha hagyom, ahogy csak úsznak

És a szavak belőlem kicsúsznak.

Gátak nélkül nyelvet teremtenek;

Csak engedd be, amit jelentenek.

 

Eső, nedves aszfalt

Keresünk egy asztalt

Már nem láttalak rég

És oly távol vagy még

Ott vagyok veled

Egyre közelebb

Ágy reccsen újra

Hozzád simulva

Harangok mérték

Hiába kérték

Órák szétcsúsztak

Percek elúsztak

Idő röppen

Homlok csöppen

Édes és

Remegés

Éj

Kéj

Bimm

Bamm

Fenn

Lenn

Bimm

Bamm

Fent

Lent

És körbe

Az ölbe

Órák múlva

Rád borulva

Már nem is esik

Csillagok lesik

A függönyön át

Hogy mint adod át

Magadat nekem

És eljössz velem

Ajkamba harapva

Karomba ragadva

Messze, kis patakhoz

Fehér madarakhoz

S testemmel a testem

A testedre festem

Álmodjuk, hol vagyunk

Egymásba olvadunk

Együtt a gyönyörrel

Óh, másnap ne jöjj el

És meglepődök rajta

Az újat tapasztalva:

Hallhattalak, nézhettelek

Mégis belül éreztelek

S érzékeim kristálytiszták, noha

Ilyet én még nem éltem át soha

Pedig én csak azt az egyet tettem

Szívedet a szívembe mentettem

Súlya van a szónak; féltünk tőle

Szívünkben volt, nem jött ki belőle

Csak szemeddel kérted: szeretlek vajon?

És szememmel súgtam: szeretlek nagyon!

 

Szegény narkósok! Ehhez képest csak

Szánalmas a porcukor szeretek

Én messzebbre szálltam el és vele,

Akit annyira, biztosan szeretek.

 

(Bocsánat. Többet kellett volna adnom,

S „technikailag” soha elaludnom.:)